Nagy lépés mindenkinek: végre nem robbant fel a sikeres landolás után sem Elon Musk Mars-rakétája
Korábban a SpaceX több sikeres magaslégköri repülést is végrehajtott a Starship (Csillaghajó) prototípusával. Sőt az SN-10-nek (az SN egyébként a szériaszám/serial number rövidítése) már a landolás is összejött, ám miután néhány perce a Földön állt, hirtelen felrobbant. A negyedik prototípus, az SN-11 sajnos ismételten nem ért talajt a korábbi sikeres tesztet követően, hanem ereszkedés közben robbant darabokra.
A sok robbanás persze látványos és mókás is lehet, de mindennek valójában az az oka, hogy a Starship rendkívül bonyolult manőverrel tér vissza a Földre, méghozzá azért, mert úgy készítik fel, hogy adott esetben olyan idegen égitesteken is tudjon landolni, ahol nem állnak rendelkezésre kiépített állások vagy kifutópályák. A tegnapi (május 5.) tesztre az SN-15-ös prototípust mindenesetre már az eddigi eredményeket figyelembe véve készítették fel. Vagyis az új eszköz teljes szerkezetátalakításon esett át – feljavították a repüléstechnikát és a szoftvereket, valamint a Raptor-hajtóművek is komoly ráncfelvarráson estek át, valamint újra is kalibrálták őket. Minderre már csak azért is szükség volt, mert a Raptor-hajtóművek a visszatérés kulcsfontosságú elemei.
‘The Starship Has Landed’ pic.twitter.com/vkSloRjUmE
— Everything SpaceX (@spacex360) May 5, 2021
A fentieknek megfelelően ugyanis a Starship nem úgy tér vissza a Földre, mint mondjuk a Falcon 9 rakéták – tehát egy egyenes, vertikális ereszkedéssel, ehelyett a jármű hasa párhuzamos a bolygó felszínével, tehát siklik a levegőben. Musk maga egyébként a műveletet éppen a siklóernyősök repüléséhez hasonlította. A gyakorlatban – az előző tesztrepülésekhez hasonló mód – az ereszkedést három Raptor-hajtómű segítette, melyek egymás után leálltak, mielőtt a jármű elérte volna az ereszkedés tetőpontját, tehát a körülbelül 10 km-es magasságot. Ezután az SN-15 a átváltott az "internal header" tartályokra, melyekben a landoláshoz használt üzemanyagot tárolják, mielőtt újrapozicionálta volna a helyzetét, és megkezdte volna az irányított, aerodinamikus ereszkedést. Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a jármű négy, egymástól függetlenül is irányítható szárny segítségével kontrollálja a Starship ereszkedését – ezeket a szárnyakat pedig a fedélzeti számítógép irányítja. Ezután a Raptor-hajtóművek ismét bekapcsoltak, hogy közvetlen a landolás előtt a megfelelő, függőleges helyzetbe fordítsák az eszköz testét (landing flip maneuver). Minderre tehát épp azért van szükség, hogy a Starship ott is le tudjon szállni, ahol nincs erre a műveletre felkészített kifutópálya vagy egyéb, ideális felület.
Mint az tehát kiderült, rendkívül komplex feladatsorról van szó, viszont a texasi Boca Chica-ban sikeresen végrehajtott teszt épp azt mutatja, hogy a SpaceX és az emberiség közelebb került egy olyan eszközhöz, amellyel még nem rendelkezett: egy idegen planéta felszínén is landolásra képes, többször is felhasználható űrhajóhoz. Ha pedig minden Musk terveinek megfelelően alakul, egy nap a Starship repítheti az embereket a Marsra.
Egyébként a Starshipre a NASA is szemet vetett, és több próbálkozás után a SpaceX-et bízták meg a Holdra tervezett leszállóegység megépítésével, a vállalat pedig épp Starshipet használná majd erre a célra. Mindez természetesen nem tetszett Jeff Bezosnak és azoknak a cégeknek, melyek a leszállóegységek eddigi, immár kukázott terveit készítették, így meg is fúrták a több milliárd dolláros SpaceX-NASA üzletet. Akit a részletek is érdekelnek ezzel kapcsolatban, itt olvashat ezekről.
