Jelen állás szerint azon ötszázhatvanhét ember közül, akik jártak már az űrben, mindössze hatvanöt nő, még úgy is, hogy a 2000-es évek óta megduplázódott a női asztronauták száma. (Ebből a hatvanötből harmincnyolcan jártak a Nemzetközi Űrállomáson). Az amerikaiakon és oroszokon kívül egyebek mellett ukrán-kanadai, kanadai, japán, dél-koreai, iráni, kínai, indiai származású amerikai és olasz nő is megfordult már a világűrben. (Az érdeklődök itt megtalálják a teljes listát).
1961. április tizenkettedikén Jurij Gagarin volt az első ember az űrben, amivel az űrrepülések terén az oroszok megelőzték az amerikaiakat. Egyébként csak három héttel, hiszen május ötödikén Alan Shepard is követte őt; 1969. július húsz – az első holdra szállás időpontja, na és persze ott a magyar első, Farkas Bertalan, aki Valerij Kubaszovval 1980. május huszonhatodikán, magyar idő szerint húsz óra húsz perckor indult neki az űrnek a Szojuz–36 fedélzetén a világűrnek. Na de, visszatérve a kezdetekhez, Nyikolaj Kamanyin tábornok, az oroszok űrhajóscsoportért felelős vezetője már 1961 nyarán felvetette a női űrhajósképzés lehetőségét, mondván szerinte idővel mindenképp nők is feljutnak majd oda, így jó lenne minél előbb felkészíteni őket az ilyen utakra.
Tavaly új rekord született, ami bár nem magaslati, hanem mélységi, mégis egy női űrhajós vitte véghez: dr. Kathryn Dwyer Sullivan geológus, a NASA egykori űrhajósa, aki 1984-ben az első amerikai nőként űrsétát tett, 2020-ban, hatvannyolc éves korában pedig elérte a föld legmélyebb pontját, a Mariana-árok legmélyét, a Challenger Deep, tízezer-kilencszáztizenöt méter mélységű lévő pontját. Ami az űrsétás kezdeményezést illeti, annak része volt az is, hogy a szovjetek minden áron meg akarták akadályozni, hogy Amerika előbb küldjön fel női űrhajóst, elvégre ez a lépés tökéletes reklámja lehet a kommunizmusnak. A szakmai körök nem, Hruscsov viszont egyetértett vele, így 1963. június tizenhatodikán a Vosztok-6 fedélzetén kijutott az első nő,
a huszonhat éves textilgyári munkás és hobbiejtőernyős Valentyina Tyereskova, aki aztán három nap alatt negyvennyolcszor megkerülte a Földet.
Noha az amerikai űrprogram kezdetén William Randolph Lawrence (az űrben használt gyógyszerek specialistája) arra jutott, hogy a nők alkalmasabbak lennének űrhajósnak kisebb termetük, kevesebb oxigénigényük miatt, ehhez képest az amerikaiak csak húsz évvel az oroszok után jutottak el odáig, hogy nőt küldjenek az kozmoszba. Tyreskova útja után az oroszok is leálltak a női űrhajósképzésről – a második nő, akit szintén ők küldtek az űrbe, Szvetlana Szavickaja volt, 1982 júliusában. A harmadik az amerikai Sally Ride volt 1983 nyarán, akitől indulása előtt olyanokat kérdeztek az újságírók, hogy sírt-e a kiképzésen, vagy hogy visz-e magával sminket az útra. Érdekesség, hogy a NASA mérnökei akkoriban úgy számolták, hogy egy nő száz, sőt kétszáz tampont is elhasználhat egy hét alatt, végül Sally Ridenak sikerült meggyőznie őket, hogy elég lesz ötven darab is.
Az űrutazás témaköre – érthető módon – szinte teljesen megfoghatatlan a laikusoknak, mindez pedig kedvez az összeesküvés-elméletek születésének, amelyek természetesen az első női űrhajóst is érintik. Talán a legnépszerűbb elmélet az, hogy a holdra szállás meg sem történt, Neil Armstrong és Buzz Aldrin felvételeit egy műteremben rögzítették. Egy másik, sokkal merészebb teória szerint a szelleműrhajósok vagy más néven elveszett kozmonauták legendája – ők azok, akik kijutottak a világűrbe, de nem tértek vissza. Bár a történetek többségéről bebizonyosodott, hogy kacsa, egyik-másik napjainkig tartja magát. Ezek szerint nem Jurij Gagarin volt az első az ember űrben, csupán az első, aki visszatért. Az elmélet hívői szerint őt megelőzve több szovjet űrhajós is életét vesztette a próbálkozások során, viszont ezeket az információkat a szovjet kormány eltitkolta, mert hatalmas presztízsveszteséget okozott volna az USA-val vívott űrversenyben. A 1980-as években egy James Oberg nevű újságíró utánajárt a Szovjetunióban történt űrbaleseteknek, de
ő sem talált egyértelmű bizonyítékot a szovjet asztronauták eltűnésére.
A Szovjetunió összeomlása után a titkosított információk egy része kiszivárgott, és egy űrhajós-jelöltről tényleg bebizonyosodott, hogy elhunyt, de sem balesetét, sem halálát nem közölték, sőt valamennyi korabeli fényképről megpróbálták eltüntetni, ami tovább szította a tüzet az összeesküvés-elméletek hívei között. Valentin Bondarenko huszonnégy éves volt, amikor 1961 márciusában egy alacsony nyomású kamrában eltöltendő gyakorlat során olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy tizenhat órával később belehalt. Ezen kívül azonban más feljegyzések nem utaltak arra, hogy valaha is haltak volna meg más pilóták az űrverseny során. De ettől függetlenül is tartja magát a történet, miszerint 1959-ben egy cseh kommunista vezető arról szivárogtatott ki infókat, hogy 1957-ben egy bizonyos Alekszej Ledovszkit az oroszok fellőttek egy R-5A rakétával. Rajta kívül Andrej Mitkov, Szergej Shiborin és Maria Gromova neve is felmerül, mint olyan kozmonauták, akik küldetés során vesztették életüket, de a szovjet kormány eltitkolta történetüket. Ha ez valóban így lett volna – de erre semmiféle bizonyíték nincsen – akkor pedig nem is Valentyina Tyereskova, hanem Maria Gromova volt az első nő az űrben.
A válasz roppant egyszerű: a hatvanas évek Amerikájában kizárólag vadászpilóták jelentkezhettek űrhajósképzésre, és az 1970-es évekig várni kellett arra, hogy ez a karrier a nők előtt is megnyíljon. Akkoriban ültettek először úgynevezett küldetésspecialistákat a pilóták mellé, így lett esélye a repülési tapasztalattal nem rendelkező, de saját tudományterületükön eredményes tudósoknak a világűrben kísérletezni. 1972-ben az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta az új esélyegyenlőségi törvényt, melynek eredményeként az évtized végére az ország intézményeiben megnőtt az ázsiai amerikaiak, afroamerikaiak, illetve nők aránya. A NASA-nál ekkoriban tényleg nem tudták, hogy a gravitáció nélkül mi történik a menstruációs vérrel,
attól tartottak, hogy csakúgy, mint a többi testfolyadék, az is a test felső részébe áramlik majd,
így az megállhat a hasüregben, hashártyagyulladást okozva, ami pedig életveszélyessé is válhat. Az asztronauták azonban nem féltek ettől, és nem is történt semmi baj.
Christina Koch és Jessica Meir asztronautáknak hála a világ figyelme ismét az űrutazás felé fordult a közelmúltban, miután 2020 telén végrehajtották az első, nők általi űrsétát. Az ISS 2000-es megalakulása óta mostanáig több mint kétszáz űrséta volt a Nemzetközi Űrállomáson, mégis húsz évet kellett várni az első nőire. (A legelső nő, aki űrsétát tett, Szvetlana Szavickaja volt 1984. július huszonötödikén, őt követte Kathryn Sullivan ugyanezen év októberében.) Az első kizárólag női űrsétát eredetileg 2019 tavaszára tervezték, de akkor ez meghiúsult, mert nem állt rendelkezésre két M-es méretű űrruha. Hogy ez mennyire vicces vagy szomorú, mindenki döntse el maga. Így aztán McClain, aki egy héttel korábban már tett egy űrsétát Nick Hague űrhajóssal, nem tudott Kochhal tartani – Hague-nak adta át a lehetőséget, akire passzolt az L-es méretű ruha. Meir április tizenhetedikén, Christina Koch pedig 2020. február hatodikán tért vissza a Földre. Koch egyébként több rekordot is megdöntött távolléte alatt: női asztronauták közül ő töltötte a legtöbb időt az űrben, küldetése alatt ötezer-kétszáznegyvennyolcszor kerülte meg a Földet, kétszáztíz kísérletet végrehajtott, illetve a már említett első, csak nők által végrehajtott űrsétának is részese volt. Aztán ott van Beth Moses, a Virgin Galactic tréning főnöke, aki nőként elsőnek jutott ki az űrbe kereskedelmi űrrepülővel. A Virgin Group-alapító Richard Branson milliárdos, a fizetős űrturizmus úttörője 2019-ben küldte fel az első embereket a világűrbe a Virgin Galactickel. Az út abszolút rekord lett, hiszen hibrid rakétahajtóműves repülőgép még soha nem jutott el ilyen magasságba. (Az Egyesült Államokban hivatalosan nyolcvan kilométeres magasságban jelölik ki a világűr határát, a Virgin Galactic pedig kilencven kilométerre távolodott el a talajtól.) Beth Moses és csapata készíti fel azt a több mint ötszáz előjegyzett űrturistát, akik befizettek az űrt megcélzó a kereskedelmi járatra, amire egy jegy kétszázötvenezer dollárba került.
Sokkal izgalmasabb, hogy amennyiben az Artemis-program zökkenőmentesen megvalósul, akkor 2024-ben nő léphet a Holdra.
Jim Bridenstine, a NASA igazgatója 2019-ben a női egyenjogúság napján beszélt arról, hogy a Holdra juttatott két űrhajós közül legalább az egyik nő lesz. Hozzátette, az Artemis-program jóval színesebb lesz, mint elődje, az Apollo-program volt. Bridenstine számára ez a program személyes okok miatt is fontos, hiszen van egy tizenegy éves lánya. „Szeretném, ha tudná, hogy ugyanolyan lehetőségek állnak ma előtte, mint amilyenek rám vártak fiatalként” – nyilatkozta.
Nem egyszerű megválaszolni a kérdést, miszerint mi történik, ha egy asztronauta menstruál, hiszen az űrhajók vécéi a vizeletet megtisztítják, hogy ivóvizet nyerjenek belőle, ám ha vér kerül bele, már nem képesek erre, valamint arra is szigorú szabályok vonatkoznak, hogy a legénység tagjai alkalmanként mennyi vizet használhatnak, ez pedig a havi vérzés alatti tisztálkodást is megnehezítené. Dr. Varsha Jain űrnőgyógyász a fentiek miatt a kempingezéshez hasonlította az űrutazást a BBC-nek adott interjújában melynek során érintette a téma nehézkességét, illetve arról is beszélt, hogy ezt a problémát egyelőre nem tekinthetjük időszerűnek, mert a női asztronauták olyan fogamzásgátlót használnak, ami teljesen szünetelteti a vérzésüket. Hozzátette, hogy a fogamzásképzésre nincs hatással az űrutazás, hiszen több női és férfi asztronauta is szülővé vált útja után, ennek ellenére úgy látja, hogy elővigyázatosságból érdemes lenne támogatnia a NASA -nak azt, hogy az űrhajósok az útjuk előtt spermát és petesejtet fagyasztassanak le.
2020. május harmincadika szintén fontos mérföldkő számít az űrhajózás történetében, hiszen tavaly szállított először magáncég embereket az ISS-re, a sikert pedig az amerikai milliárdos, Elon Musk és cége, a SpaceX, illetve az űrhajósok, Bob Behnken és Doug Hurley zsebelhették be. A cég 2022-ben ünnepli alapításának huszadik évfordulóját, noha maga alapítója sem gondolta, hogy sikerül idáig eljutniuk. Ez az első, magáncég által végrehajtott űrutazás azért is kiemelt jelentőségű az amerikaiaknak, mert kilenc év óta ez volt az első olyan misszió, amelynek során az USA területéről lőttek fel űrhajósokat az űrállmásra, minekutána a NASA 2011. júliusában megszüntette a Space Shuttle-programot, amelynek harminc éve alatt százharmincöt küldetést indítottak Kennedy Űrközpontból. Az azóta eltelt időben a nemzetközi űrállomásra küldött asztronauták Oroszországból indultak –
a NASA pedig több mint négymilliárd dollárt fizetett az oroszoknak, hogy a Szojuz-programban amerikai űrhajósokat is küldjenek az űrállomásra.
Másik fontos változás, hogy a Dragon2 asztronautái nem a klasszikus szkafanderben vágtak neki az útnak, ruháikat ugyanis az a Jose Fernandez tervezte, akinek Amerika Kapitány vagy éppen a Vasember jelmezeit köszönhetjük. A Tesla vezérének szenzációhajhász húzása cseppet sem érte váratlanul a közönséget, ahogyan az sem, hogy a két űrhajós nem az Astrovan furgonnal tette meg az utat az űrhajóig, hanem egy fehér Tesla Model X-ben.
A média többször felkapta a NASA vélt vagy valós szexista megnyilvánulásait az űrutazás kapcsán az elmúlt évtizedekben: Marsha Ivins, ex-asztronauta egy alkalommal megvédte az űrhivatalt, mondván a szexizmus vádjával csak a kezdetekben lehetett illetni, az elmúlt években viszont teljes egyenlőséget láthatunk a missziókon. Ivins állítása annyiból igaz, hogy manapság a nőknek is pont annyi feladat jut egy-egy űrutazás kapcsán, mint a férfiaknak, az alulreprezentáltságukon azonban ez még mit sem változtat. A Nemzetközi Űrállomáson például húsz éve minden a régi: az ISS csapatának tizenkét százaléka volt nő a 2000-es évek elején, a 2010-es években ez tizenegy százalék volt. Bár a nők gyakrabban kerülnek reflektorfénybe a férfiakhoz képest, teljes egyenlőségről ugyanakkor nem beszélhetünk. Meglátjuk, mit tartogatnak e téren a 2020-as évek.
(Fotó: Getty Images Hungary, Wikimedia, Flickr)