Hogy ez minden bizonnyal sikerült, arról tanúskodik az a több tízezer olvasó, aki naponta bizalmat szavaz nekünk, és akik az elmúlt fél évtizedben több mint 12 ezer cikkben merülhettek el a napjainkat és a jövőnket leginkább meghatározó technológiai és tudományos témákban, legyen szó akár robotikáról, akár a mesterséges intelligenciáról, kvantumfizikáról vagy épp a fúziós energiáról.
A kerek évforduló alkalmából most tíz olyan cikket ajánlunk olvasóink figyelmébe az elmúlt évekből, amelyek a szerkesztőség megítélése szerint valamilyen szempontból különösen fontosak voltak, és amelyekből - reményeink szerint - ma is legalább annyit lehet tanulni, mint amikor megjelentek.
Az elmúlt években számtalan cikket írtunk a Rakétán az agy-számítógép interfészekről (BCI), amelyek az agyba ültetett elektródák segítségével képesek érzékelni az emberek agyi aktivitását, ezzel lehetővé téve a kétirányú kommunikációt az emberi agy és a számítógépek között. A technológiát jelenleg az orvostudományban használják, például arra, hogy mozgássérült betegek is önállóan tudják kezelni a számítógépet, azonban a BCI-kben rejlő lehetőségek ennél sokkal távolabb mutatnak. A technológia fejlődésével egyszer például az is lehetővé válhat, hogy az invazív beavatkozás helyett nanorobotokat juttassunk a véráramon keresztül az agyunkba, ez pedig akár olyan megoldásoknak is utat nyithat, mint hogy "biztonsági mentést" készítsünk az agyunkról vagy megmutassuk másoknak az emlékeinket. A ma még elképzelhetetlennek tűnő jövőbe Nuno Martins, a Kalifornia Egyetem Berkeley-i kampuszának kutatója nyújtott nekünk betekintést, aki azt is elárulta, hogy nagyjából mikorra valósulhatnak meg ezek a dolgok.
Elon Musk eredetileg 2024-re ígérte a Mars meghódításának kezdetét, azt az időt, amikor már emberi lábak tapossák a bolygó vörös porát. 2024 végéhez közeledve elmondható, hogy a terv nem valósult meg, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem fog rá sor kerülni. A Mars elérése nehéz, költséges és veszélyeket rejt az utazók számára, mégis egyre több űrügynökség készül az emberiség régi álmának beteljesítésére és a robotizált megfigyelőeszközök mellett hús-vér űrhajósokat is küldenek majd a távoli bolygóra. Az emberes Mars-programok azonban jelentős etikai kérdéseket vetnek fel: mi történik például, ha az élet nyomaira bukkannak az űrutazók? Mi lesz a mintákkal, amelyeket elhoznak a Földre? És hogyan lehet biztosítani, hogy nem szennyezik be a Marsot, végképp ellehetetlenítve a földön kívüli élet utáni kutatást a bolygón? A Mars kolonizálása ahhoz hasonló problémákat vonhat maga után, mint az előző századokban az új földrészek meghódítása: ezekről a kérdésekről Kereszturi Ákossal, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársával beszélgettünk 2019-ben.
Ha minden a NASA tervei szerint alakul, alig két év múlva ismét emberek lépnek a Hold felszínére, amire 1972 óta nem volt példa. De miért nem jártunk a Holdon több mint fél évszázada, miközben a mai technológiánk ezerszer fejlettebb, mint ami az Apollo-küldetések idején rendelkezésre állt? Erre a kérdésre kerestük a választ 2020-ban megjelent cikkünkben, az Artemis-3 közeledtével pedig annak is utána jártunk, hogy egyáltalán miért is lenne fontos, hogy ismét asztronauták lábai tapossák a Hold puha regolitját.
Nem lenne túlzás azt állítani, hogy történelmi kontextusból nézve korunk legnagyobb kihívása a klímaváltozás, ám tágabb perspektívából szemlélve a légkör üvegházhatású gázokkal való telepumpálása és annak következményei valójában csak egy szeletét képezik egy nagyobb problémának, aminek oka, hogy az emberi civilizáció jóideje olyan módon és ütemben fejlődik, ami a bolygónk adottságaihoz képest fenntarthatatlan. Ennek az egyik nyilvánvaló jele, hogy számos kutató szerint az emberi tevékenység következtében elindult egy újabb kihalási hullám, ami a biodiverzitás jelentős csökkenését fogja eredményezni a következő évtizedekben. Az előttünk álló problémákról és azok lehetséges megoldásairól Gigler Dóra konzervációbiológussal, a WWF Magyarország környezeti nevelési szakértőjével beszélgettünk.
Elon Musk a 2010-es évek elején nem akármilyen tervet vett a fejébe: több tízezer műholddal teleszórni az alacsony és közepes Föld körüli pályát, amelyek a WI-FI sebességével vetekedő internetelérést biztosítanak a bolygó legeldugottabb zugában is. A Starlink-rendszer első műholdjait éppen öt évvel ezelőtt, 2019. november 11-én állította pályára a SpaceX, a rendszer kiépítése pedig azóta is töretlenül halad előre: az elmúlt fél évtizedben az eredetileg tervezett 12 ezer műholdnak több mint a felét pályára állították, annak ellenére is, hogy a sokkal nagyobb kapacitású, így a Starlink kiépítését is jelentősen felgyorsító Starship űrhajó azóta sem készült el. 2019-es cikkünkben összeszedtük a Starlinkkel kapcsolatos összes fontosabb tudnivalót, a rendszert övező vitákat, és azt is bemutattuk, hogyan befolyásolhatja a projekt sikere vagy esetleges kudarca Musk legnagyobb álmát, azaz a Mars meghódítását.
A fúziós energiatermelés a jövő nagy ígérete, ami a klasszikus vicc szerint mindig harminc év múlva fog megvalósulni. Ez a mondás azonban már több mint hatvan éves és a fúziós erőművek fejlesztésében az elmúlt időkben rendkívül nagy előrelépések történtek, még ha az egyik leglátványosabb eredmény, az ITER indítása várat is magára. A fúziós kutatások globálisan számos helyszínen zajlanak, a magántőke bevonása pedig különösen hatékonyan gyorsíthatja a fejlesztéseket. Ahhoz, hogy "lehozzuk a Napot a Földre" és kevés üzemanyag felhasználásával tiszta energiát állítsuk elő, ami sokkal kevesebb környezetszennyezéssel tudja ellátni az emberiséget, mint a ma alkalmazott módszerek, első körben magának a fúziós folyamatoknak a megértésére és kontrollálására van szükség. Az eddigi legnagyobb kísérleti fúziós reaktor, az ITER ezt a célt szolgálja. A hatalmas építmény konstrukciója óriási vállalás: a létesítmény egymillió alkatrészt tartalmaz majd, amelyek egyedileg készülnek a speciális szerkezethez. A világ egyik legnagyobb fizikai kísérletében magyar szakemberek is részt vesznek, köztük Dr. Réfy Dániel, a Fúziós Plazmafizika Laboratórium kutatója, aki két évvel ezelőtt mutatta be az "ITER vészleállítójának" fejlesztését és működését.
A klímaváltozás már nem csupán a tévéhíradóból köszön vissza, annak hatásait az elmúlt években Magyarországon a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk - például a szokatlanul erős és hosszantartó nyári hőhullámok formájában. Tavalyi cikkünkben klímakutatók segítségével igyekeztünk utána járni, hogy pontosan milyen tényezők állnak az Európában tomboló szélsőséges időjárási viszonyok hátterében, hogyan fogja átalakítani a klímaváltozás a Kárpát-medence éghajlatát, és milyen lépésekre lenne szükség, hogy elkerüljük a legrosszabbat.
Miközben Kínában ahhoz is arcszkennelés kell, hogy új telefont vegyen az ember, a nyugati országokban számos olyan intézkedés született, ami megakadályozza, hogy az arcfelismerő technológia túlságosan betolakodjon a hétköznapjainkba. Hogy miért fontosabb akár a biztonságunknál is, hogy a hatóságok ne tudjanak mindenhol és mindig megfigyelni és beazonosítani bennünket, arról a többek között Steve Wozniakot is a soraiban tudó jogvédő szervezet, az Electronic Frontier Foundation képviselőjével beszélgettünk.
Az elmúlt öt év kétségkívül egyik legmeglepőbb fejleménye az volt, hogy az UFO-kutatás kikerült az összeesküvés-elméletek birodalmából és belépett a mainstreambe: az Egyesült Államokban több kongresszusi meghallgatást is tartottak az UAP-okkal (azaz azonosítatlan légi jelenségekkel) kapcsolatban, a Pentagon és az amerikai légierő számos titkosított dokumentumot hozott nyilvánosságra, az amerikai kormány pedig egy új szervezetet is létrehozott a Védelmi Minisztériumon belül, amelynek a feladata kifejezetten az efféle jelenségek kivizsgálása. Ennek, a korábbinál jóval következetesebb és a nyilvánosság számára sokkal inkább látható "UFO-politikának" a kezdetét az Unidentified Aerial Phenomena Task Force (UAPTF) által készített 2021-es jelentéshez köthetjük, amely világosan meghatározta a jelenségek begyűjtésével, rendszerezésével és kiértékelésével kapcsolatos eljárásokat. Ezek a fejlemények egész biztosan szerepet játszottak abban, hogy ma már magas rangú tisztek is bátrabban szólalnak meg a nyilvánosság előtt a témával kapcsolatban, hiszen sokkal kevésbé kell tartaniuk a megbélyegzéstől, mint akár néhány évvel korábban.
A természetben ismerünk olyan élőlényt, ami gyakorlatilag halhatatlan, de vajon lehetséges-e, hogy a technológia és a tudomány fejlődésével egyszer az ember is örökké élhessen? Bár a felvetés még ma is ugyanolyan utópisztikusnak hangzik, mint öt évvel ezelőtt, az biztos, hogy már 2019-ben is számtalan különböző kezdeményezés létezett, amelyek közös pontja, hogy mind az élet jelentős - akár a végtelenségbe nyúló - meghosszabbítását tűzték ki célként. Hogy a halhatatlanságot végül a regeneratív gyógyászat vagy a tudatunk digitalizálása fogja elhozni, még ma sem világos, az viszont biztos, hogy aki érdeklődik a longevity témaköre iránt, az a cikkünkből mindent megtudhat arról, hol tart ma ez a science-fictionbe hajló terület.