Az agyunkba juttatott nanorobotokkal egyszer talán a teljes tudatunkat lementhetjük és átélhetjük mások érzéseit

2022 / 11 / 13 / Bobák Áron
Az agyunkba juttatott nanorobotokkal egyszer talán a teljes tudatunkat lementhetjük és átélhetjük mások érzéseit
De előtte még gyógyíthatóvá tehetünk velük olyan súlyos betegségeket, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór vagy akár a poszttraumás stressz szindróma - mondja Nuno Martins, az UC Berkeley kutatója, akivel a Brain Bar konferencián beszélgettünk az agy-számítógép interfészek jövőjéről.

Bár az emberi agy és a számítógépek közötti kétirányú kommunikációt lehetővé tevő agy-számítógép interfészek (angolul brain-machine interface, azaz BMI) ötlete már hosszú évtizedekkel ezelőtt megszületett, a futurisztikusnak ható technológia igazán csak néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, amikor Elon Musk 2020-ban bemutatta a Neuralink prototípusát. Nem meglepő, hogy Musk prezentációja után a közvélemény sokkal intenzívebben kezdett el érdeklődni az új technológia iránt, hiszen a Tesla és a SpaceX vezére a bemutatón, majd az azóta tett nyilatkozataiban is olyan rendkívüli dolgokat ígért, amelyeket eddig legfeljebb a sci-fikben láthattunk: gondolatokkal való kommunikáció, szuperlátás, képességek elsajátítása tanulás nélkül, az emlékeink visszanézése vagy akár a teljes elménk letöltése egy robot testbe.

A hangzatos, sokszor már-már túlzónak tűnő kijelentéseiről ismert Musk szavait érthető módon sokan erős szkepticizmussal fogadták, noha közel sem ő volt az első, aki a technológia kapcsán ma még egészen utópisztikusnak ható dolgokat vizionált. A Kaliforniai Egyetem Berkeley-i Kampuszának (UC Berkeley) kutatói például már egy évvel korábban megfogalmazták szinte ugyanezeket a gondolatokat, amikor azt próbálták feltérképezni, milyen területeken vehetjük a jövőben hasznát a BMI technológiának. A világ vezető neurológiai szaklapjában, a Frontiers of Neuroscience-ben megjelent Human Brain/Cloud Interface című tanulmány szerzői ugyanakkor tovább is mentek Musk víziójánál: amíg a Neuralink - és számos más vállalat - jelenleg a koponyába ültethető elektródákkal kísérletezik, a Berkeley kutatói értekezésükben neurális nanorobotok alkalmazására tettek javaslatot, amelyek segítségével sebészeti beavatkozás nélkül tudnánk összekötni az agyunkat a felhővel, vagyis tulajdonképpen az egész internettel. Ezzel a szakemberek szerint számtalan olyan lehetőség nyílna meg, ami ma még teljességgel elképzelhetetlen, hiszen a neurális betegségek kezelése mellett

bármilyen információhoz közvetlenül hozzáférhetnénk, létrehozhatnánk a tökéletesen élethű virtuális valóságot vagy akár "biztonsági mentést" is készíthetnénk a tudatunkról.

Nuno Martins, az UC Berkeley Center for Science, Technology, Medicine and Society (CSTMS) kutatója és a tanulmány társszerzője nemrég a magyarországi Brain Baron tartott előadást a technológiában rejlő lehetőségekről, ami után alkalmunk nyílt személyesen is beszélgetni vele.

Az elektroenkefalográfiától a Neuralinkig

Az agy-számítógép interfészek lehetőségeivel tudományos szempontból elsőként Jacques J. Vidal kezdett el foglalkozni, aki már 1973-ban felvetette, hogy az idegsejtek elektromos aktivitását mérő elektroenkefalográfia (EEG) lehetőségeit kiterjesztve a neurális jelekkel akár irányítani is lehetne a számítógépeket. Az angolul brain-machine interface-nek (BMI) vagy brain-computer interface-nek (BCI) nevezett technológia részben ma is erre az elképzelésre támaszkodik, ám az évtizedek óta tartó kutatások eredményeképpen mostanra már jónéhány olyan BMI is létezik, amelyek lehetőségei jócskán túlmutatnak az EEG-k képességein.

Magának az elektroenkefalográfnak a története egészen 1924-ig nyúlik vissza, amikor egy német pszichiáter, Hans Berger megalkotta az első olyan gépet, amellyel lehetővé vált az agy elektromos aktivitásának a mérése. Bár közel száz éves technológiáról beszélünk, az EEG-k jelentősen továbbfejlesztett változatait ma is eredményesen használják különböző betegségek kezelésére, és bátran kijelenthető, hogy az ilyen eszközök még ma sem érték el a lehetőségeik határait. Elég csak példaként megemlíteni a Neuroelectricset, akiknek a Starstim névre keresztelt eszköze nem csak érzékeli a betegek agyműködését, de elektromos impulzusokat is képes eljuttatni az agyba, így az epilepszia kezelése mellett a jövőben akár a depresszió, az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór kezelésére is hatékony megoldást nyújthat.

Szintén az EEG-technológia alkalmazásával értek el nagyon komoly áttörést 2014-ben a Axilum Robotics, a Starlab, a Neuroelectrics valamint a Harvard Egyetem kutatói, amikor mágneses stimuláció segítségével sikerült elérniük, hogy két, egymástól több ezer kilométerre tartózkodó ember képes legyen gondolatokat közvetíteni egymásnak, ezzel első alkalommal demonstrálva az úgynevezett hiperinterakcióban , avagy brain-to-brain kommunikációban rejlő lehetőségeket.

Ennek (vagyis az EEG) technológiának egy jelentősen leegyszerűsített változata mára a szórakoztatóiparban is megjelent, hiszen számos cég dolgozik olyan "gondolatérzékelő" eszközökön, amelyek az agyunk aktivitását mérve egyszerű utasítást tudnak eljuttatni a készülékhez kapcsolt eszköznek, így többek között a videójátékok, az okoseszközök vagy az autónk irányítását téve lehetővé. Legyen szó akár az orvostudományról, akár a szórakoztatóiparról, az ilyen készülékek nagy előnye, hogy úgynevezett non-invazív eszközökről van szó, azaz a használatuk nem igényel sebészeti beavatkozást, ami ugyanakkor a felhasználási lehetőségeket is jelentősen leszűkíti: mivel ezek a megoldások nem közvetlenül az agyban, hanem a koponyán keresztül érzékelik az idegsejtek elektromos aktivitását, így jóval pontatlanabb képet adnak arról, hogy mi történik az agyunkban.


Egy mozgáskorlátozott ember egy EEG-sisak segítségével irányít egy kerekesszéket a Lausanne-i Műszaki Egyetemen kifejlesztett eljárásnak köszönhetően (Fotó: Rolf Vennenbernd/picture alliance via Getty Images)

A területen ugyanakkor az utóbbi időben egyre több olyan cég is felsorakozik, akik sebészi beavatkozással közvetlenül a koponyába ültetnek be elektródákat, így sokkal kiterjedtebb és pontosabb képet kapnak egy bizonyos agyterület neuronjainak aktivitásáról. Bár a közvélemény a BMI-knek ezt az invazív változatát leginkább a Neuralinkkel köti össze, a területen jópár cég van, akik jobban állnak a fejlesztésekkel, mint Elon Musk vállalata. Amíg a Neuralink egyelőre csak állatokon kísérletezik, több cég és egyetemi kutatólabor már embereken is sikerrel alkalmazta a saját eljárását, amelyekkel jellemzően a különböző idegi alapú betegségeket igyekeznek kezelni. Hogy csak néhány példát mondjunk az elmúlt évekből:

"Ebben az esetben egy lyukat vágnak a koponyán, és közvetlenül az agy felületén helyezik el a mikroelektródákat" - magyarázza az eljárás lényegét Nuno Martins, hozzátéve, hogy ez egyben az ilyen megoldások legnagyobb problémája is, hiszen senki sem szeretné, ha egy lyuk lenne a koponyáján. A kutató szerint ugyanakkor ennek a technológiának is számos olyan felhasználási köre van, ami hasznos lehet a társadalom számára, például ha valaki kvadriplégiában szenved, azaz egyik végtagját sem tudja mozgatni, akkor egy lyuk a koponyáján kis áldozatnak tűnik ahhoz képest, hogy a beavatkozással visszanyerheti a mozgás szabadságát.

A BMI technológiának ez a formája ma még gyerekcipőben jár, mindeközben viszont egyre több kutató már a következő lépcsőfokot tervezi, és olyan eljárásokon dolgoznak, amelyek segítségével invazív beavatkozás nélkül lehetne eljuttatni az elektródákat az idegsejtekhez. Ezek közül az egyik legígéretesebbnek az ausztrál Synchron vállalat Brain.io névre keresztelt fejlesztése tűnik, akik a koponya felnyitása helyett a nyakon ejtett kis vágással, az ereken keresztül juttatják el az idegsejtek elektromos aktivitását érzékelő eszközt az agyba. A Stendrode nevű, apró elektródákból álló agyi implantátumot már több páciensen is sikerrel tesztelték, akik az agyi chip és a számítógépre felszerelt, szemmozgáskövető eszköz segítségével képesek voltak önállóan használni a Windows-t, a mesterséges intelligenciának köszönhetően pedig olyan összetett feladatokat is képesek voltak végrehajtani, mint az internetes vásárlás vagy a banki ügyeik online intézése.

Szintén érdekes megoldás az UC Berkeley kutatói által 2016-ban bemutatott "neurális por" nevű szenzor, amely méretéből fakadóan a test bármely részére könnyedén eljuttatható, és ott képes valós idejű visszajelzést adni a különböző szervek, izmok vagy idegsejtek működéséről. Az ultrahangokkal üzemelő eszköz a várakozások szerint hatásos lehet különböző gyulladások, az immunrendszer betegségeinek vagy az epilepsziának a kezelésére, emellett pedig az agy-számítógép interfészek területén is komoly előrelépést hozhat.


Nuno Martins (Fotó: Bobák Áron/Rakéta.hu)

Nanorobotok az agyban

Martins és szerzőtársai a fenti megoldásokhoz képest is egy lépéssel előre gondolkodtak, hiszen a nanorobotok nem csak a technológia alkalmazhatóságát tennék könnyebbé, de a lehetőségeit is jelentősen kiterjesztenék. Az elképzelés szerint ezek a mikroszkopikus robotok a véráramon keresztül képesek lennének közvetlenül eljutni az agysejtekbe, így megteremtve a lehetőségét annak, hogy valós időben monitorozzuk és stimuláljuk az agy összes, mintegy százmilliárd neuronját és nagyjából kétezertrillió szinapszisát, azaz a neuronok kapcsolódási pontjait.

Ehhez a kutatók szerint három különböző nanorobotra lenne szükség: az endoneurobotok az idegsejtek axonjának (azaz a leghosszabb nyúlványának) kezdeti szakaszánál pozicionálnák magukat, a gliabotok az úgynevezett gliasejteknél, míg a synapbotok az idegsejtek kapcsolódási pontjai közelében helyezkednének el.

"Nem lesz szükség se szemüvegekre, se sisakokra, se sebsézeti beavatkozásra"

- magyarázza Martins, aki szerint a nanorobotokat egyszerűen a véráramba fecskendezve tudnánk eljuttatni az agyba, jelentősen kiterjesztve az orvostudomány lehetőségeit. Példaként a poszttraumás stressz szindrómát hozza fel, amely tragikus események vagy balesetek során alakulhat ki a betegeknél, jelenleg pedig nincs rá orvosi gyógymód. "De mi lenne akkor, ha az orvosok egyszerűen befecskendezhetnék ezeket a nanoszerkezeteket, amelyek az agyba eljutva kijavítanák a sérülést, így gyógyultan hagyhatnád el a kórházat?" - teszi fel a kérdést, hozzátéve, hogy hasonló módszerrel gyógyíthatóvá válhatnának olyan súlyos betegségek is, mint az Alzheimer vagy a Parkinson-kór.

Az orvostudományon túl

Bár a BMI-kkel kapcsolatban a legtöbben manapság az orvosi felhasználást hangsúlyozzák, a technológia lehetőségei jócskán túlmutatnak ezen. A Human Brain/Cloud Interface című tanulmány szerzői szerint a megoldással az is lehetségessé válna, hogy az emberiség összes felhalmozott tudásához közvetlenül hozzáférjünk, ami teljességgel feleslegessé tenné a száraz adatok bemagolását. Erre - vagyis az interneten található információkhoz való hozzáférésre - természetesen már ma is van lehetőségünk, de ahogy Martins az előadásában rámutatott, ez a folyamat rendkívül bonyolult: az agyunk utasítást ad a megfelelő agyterületnek, hogy mozdítsa meg az izmainkat, ennek köszönhetően képesek vagyunk elővenni a telefonunkat, amelybe számos további agy-izom kommunikáció segítségével bepötyögjük a szavakat. A kijelzőn megjelenő információkat ezután a szemünkkel érzékeljük, majd a látóidegen keresztül eljutnak a megfelelő agyi központba, ahol végül feldolgozzuk azokat. Martins szerint a BMI-technológia elterjedésének egyik nagy előnye az lehetne, hogy ezt a folyamatot jelentősen leegyszerűsítené az agyunk és a felhő közvetlen összekapcsolásával. "Manapság az oktatás jelentős részben arról szól, hogy megjegyezzünk dolgokat" - magyarázza Martins, aki szerint ez a jövőben jelentősen megváltozik majd. "Vegyük például az orvosokat, akiknek egy csomó adatot kell megjegyezniük a különböző gyógyszerekkel kapcsolatban. Mi történne, ha szükségtelenné válna, hogy megjegyezzék ezeket az adatokat? Több időt tudnának a páciensekkel tölteni, így jobban megérthetnék, hogy mire van szükségük és összességében jobb ellátást tudnának biztosítani azzal, hogy az emberi tényezőkre fókuszálnak". A kutató szerint emellett a BMI-k elterjedése sokkal demokratikusabbá is tehetné a világot, hiszen több száz millió olyan ember számára biztosíthatna hozzáférést a megfelelő színvonalú oktatáshoz, akiknek ma erre nincs lehetőségük.

A BMI rendszerek ilyen jellegű hasznosítása bizonyos szempontból nem csak lehetőség, hanem szükségszerűség is, hiszen ahogy a tanulmány szerzői rámutatnak, manapság az emberiség által felhalmozott tudás mintegy 13 havonta megduplázódik. Ezzel a mennyiségű új információval a biológiai korlátok közé szorított agyunk nem tud lépést tartani, a neurális nanorobotok segítségével ugyanakkor lehetővé válna, hogy a kognitív kapacitásainkat jelentős mértékben kiterjeszthessük. Az, hogy az adatokat közvetlenül az agyunkba tudjuk betáplálni, persze nem jelentené automatikusan azt, hogy mindent meg is tudunk ebből érteni összefüggéseiben, de a kutatók szerint az agy-felhő kommunikáció egész biztosan elősegítené az olyan komplex feladatok elsajátítását, mint amilyen a zongorázás vagy akár az agysebészet.

A fenti csak egy példa aközül a számtalan terület közül, amelyben a BMI technológiának hasznát vehetjük a jövőben: a kutatók szerint a nanorobotok arra is alkalmasak lennének, hogy jelentősen megnöveljék az emberei intelligenciát, sőt, akár azt is lehetővé tehetik, hogy összekössük az agyunkat a mesterséges intelligenciával. Utóbbi megoldás a nyilvánvaló előnyökön kívül attól is megkímélne minket, hogy amiatt kelljen aggódnunk, hogy az egyre fejlettebb MI egzisztenciális fenyegetést jelent az emberiségre, hiszen minden, amit a mesterséges intelligencia tud, azt mi, emberek is tudnánk.


Elon Musk a Neuralink 2020-as bemutatóján a chip beültetésére kifejlesztett gép mellett (Fotó: Steve Jurvetson/Flickr/CC BY 2.0)

Szintén rendkívüli kilátásokkal kecsegtet, hogy a BMI segítségével tökéletesen élethű, a valóságtól megkülönböztethetetlen virtuális valóság hozható létre, vagyis nagyjából úgy érezhetnénk magunkat, mintha beléptünk volna a Mátrixba. Ez a tanulmány szerzői szerint jelentősen lecsökkentené az utazások számát, az irodák helyét átvennék a virtuális konferenciák, de természetesen a videójátékok, sőt, akár a randialkalmazások terén is forradalmi átalakulásokat hozhatna. Az új technológia komoly előrelépést hozhatna a kiterjesztett valóság területén is, hiszen okosszemüveg vagy kontaktlencse viselése nélkül is láthatnánk a valódi világra vetített virtuális objektumokat.

A virtuális valósággal némileg egybefüggő, de talán annál is izgalmasabb felvetés, hogy a BMI lehetővé teheti az úgynevezett "transparent shadowing" eljárást is, amelynek segítségével - a megfelelő engedélyek birtokában - egy az egyben belehelyezkedhetnénk valaki másnak a fejébe, így átélhetnénk más emberek érzéseit, gondolatait.

A kutatók szerint ez sem öncélú funkció lenne, hiszen a hatékonyabb tudásátadás mellett jelentősen növelhetné az egymással szemben tanúsított megértést, empátiát és tiszteletet, és alapvetően sokkal könnyebbé tenné a másokkal való együttműködést.

Egy másik tanulmányban Martins és szerzőtársai egy további lehetőséget is felvetnek, azt állítva, hogy a nanorobotika segítségével az is lehetségessé válhat, hogy megőrizzük az agyi információkat, vagyis tulajdonképpen egy biztonsági mentést készítsünk az agyunkról. Martins szerint ez hasonló hatással járna, mint egy évszázaddal ezelőtt a vércsoportrendszerek felfedezése, amelynek köszönhetően a súlyos vérveszteséggel járó sérülést szenvedett betegek életét ma egy vérátömlesztéssel meg lehet menteni. "Tegyük fel, hogy autóbalesetet szenvedsz, beütöd a fejedet a kormányba és elfelejted, hogy hogyan kell járni vagy megfeledkezel a családodról" - hoz egy gyakorlati példát Martins, aki szerint a nanorobotika lehetővé tenné, hogy újraépítsük a sérült agyterületeket. "Ma ehhez nincsenek meg a megfelelő információk. Nem tudják kezelni a betegeket, mert nem tudják, hogy mi volt a sérült területeken" - magyarázza a kihívásokat, amelyekre az agyi információk mentése jelenthetné a megoldást.

Bemutatták a Neuralink működő prototípusát, amivel az agyunkat köthetjük majd rá a számítógépekre A Neuralinkkel a jövőben kezelhetővé válhatnak a neurológiai betegségek, új lehetőségeket nyithat a mozgáskorlátozottak számára, hosszú távon pedig akár azt is lehetővé teheti, hogy az emberek a gondolataikkal kommunikáljanak egymással. A mai bemutató viszont még csak az első lépés volt egy nagyon hosszú úton.

Arra a kérdésre, hogy mekkora kapacitásra lenne szükség ahhoz, hogy az emberiség agyi információit ilyen módon tároljuk, Martins a mai szuperszámítógépeket hozza fel példaként. Szerinte ezek a gépek (egész pontosan a Frontier) már ma is hússzor gyorsabbak, mint az emberi agy, az adattárolási kapacitásuk pedig ennél is kiterjedtebb, így mire a nanorobotika a hétköznapok részévé válhat, ez nem okozhat problémát. "Ha Moore törvényéből indulunk ki, és figyelmbe vesszük a számítási kapacitás exponenciális növekedését, akkor 2037-re elég kapacitással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy annyi információt tároljunk az emberi agyról, amennyit csak akarunk"- mondja, példaként említve az okostelefonokat, amelyek ma jóval nagyobb számítási kapacitással rendelkeznek, mint az a számítógép, amit a NASA használt az Apollo-programban a Holdra szállás során.

Technológiai és egyéb kihívások

A nanorobotokkal kapcsolatban természetesen a legnagyobb kihívás maguknak az eszközöknek az elkészítése, de Martins szerint a technológia alapjai már megvannak ehhez. A kutató előadásában felidézte, hogy az IBM már tíz évvel ezelőtt készített egy olyan egyperces rövidfilmet, amelyet szén-monoxid atomokból hoztak létre, a nanotechnológia pedig azóta olyannyira sokat fejlődött, hogy éppen idén rendezték meg a második olyan "autóversenyt", amelynek résztvevői mikroszkópikus nanoautókat irányítottak. A mikrobotok használatára már az orvostudományban is van példa, például olyan spermabotok formájában, amelyek a férfi hímivarsejtet a megfelelő helyre szállítva a mesterséges megtermékenyítésben játszhatnak szerepet. Kutatók szerint ez a technológia a későbbiekben más területeken is hasznosítható lesz, például hogy rákgyógyszereket célzottan a test egy bizonyos pontjára juttassanak a segítségével. Bár a Martins által javasolt nanorobotok a legtöbb ember számára ma még sci-finek tűnnek, a kutató azt is elmondta, hogy valójában ezeknek a biológiai megfelelőjével ma is rendelkezünk, hiszen a testünkben található motorfehérjék hasonlóan működnek, mint amit ők javasolnak.

A kutató szerint ez a technológia ráadásul egyáltalán nem lesz költséges, a nanorobotok a megfelelő automatizált gyártási eljárással gyakorlatilag fillérekért lesznek előállíthatóak. Ez rendkívül fontos abból a szempontból, hogy az ilyen fejlett technológiák ne csak a tehetősebbek számára, de mindenkinek elérhetőek legyenek. "Ez a probléma ma is jelen van az orvoslásban. Tudjuk, hogy bizonyos cégek hatékonyan lobbiznak azért, hogy magasan tartsák egyes kezelések költségeit, de ez nem technológiai, hanem társadalmi probléma" - mondja Martins, aki szerint emiatt is különösen fontos, hogy már most elinduljon a párbeszéd a 10-20 év múlva elérhető technológiáról, így biztosítva, hogy senki se tudja korlátozni az emberek hozzáférését ezekhez az eljárásokhoz.

Ahhoz, hogy a fentiekben felvázolt lehetőségeket a gyakorlatba is át tudjuk ütetni, ugyanakkor nem csak nanorobotokra lesz szükség, de arra is, hogy jobban megértsük, hogyan működik maga az emberi agy. Azt Martins is elismeri, hogy ma még nem ismerjük elég alaposan az agy működését ahhoz, hogy ezeket a technológiákat hatékonyan tudjuk alkalmazni, azonban az ismereteink napról-napra egyre gyorsabban gyarapodnak. "Hogy csak egy példát mondjak, a tudósok már képesek kitörölni egy emléket pusztán azzal, hogy megsemmisítik a szinapszist" - mondja, utalva arra a kutatásra, amelynek során a kutatók patkányok hosszú távú emlékeit befolyásolták azzal, hogy módosították az idegsejtek közötti kapcsolatokat. A memóriakutatás területén az elmúlt években ezen túlmenően is sorra jelentek meg a forradalminak nevezhető tudományos eredmények, 2019-ben például a Texasi Egyetem kutatóinak sikerült új emlékeket beültetniük zebrapintyek agyába, míg idén év elején a Dél-Kaliforniai Egyetem jelentette be, hogy a világon elsőként sikerült valós időben megfigyelniük, hogyan alakulnak ki az emlékek állatok agyában. A legutóbbi jelentős felfedezésben magyar kutatóknak is fontos szerep jutott, hiszen Losonczy Attila és Rózsa Balázs is tagja volt annak a kutatócsapatnak, akik idén júliusban a Nature-ben publikáltak egy tanulmányt arról, hogyan tárolja az agyunk az emlékeket.


Barack Obama bejelenti a BRAIN Initiative elindítását, 2013. április 2-án (Fotó: Alex Wong/Getty Images)

Az agy (és tágabb kontextusban az idegrendszer) működésének feltérképezésével kapcsolatban ennél szélesebb körben is jelentős kutatások zajlanak, elég csak az amerikai kormány által 2013-ban életre hívott BRAIN Initiative-ra gondolni, amelynek célkitűzése, hogy a Humán Genom projekt mintájára teljeskörű képet adjon a legfontosabb szervünk működéséről. A kezdeményezéshez az elmúlt tíz évben számtalan egyetem, kutatólabor, magánvállalat és egyéb szervezet csatlakozott, amelyek már eddig is számos eredményt tudtak felmutatni. Tavaly októberben például ennek a projektnek a keretei között tették közzé az emlős állatok elsődleges motoros kérgében található idegsejtek részletes térképét, így ma már jelentősen többet tudunk a mozgásszervi funkciókért felelős agyterület működéséről. "Nagyon valószínű, hogy a következő 20 évben meg fogjuk érteni, hogyan működik az agyunk. Nem 100%-osan, de egyre több és több lehetőség nyílik meg előttünk" - mondja Martins, ebben pedig szerinte magának a BMI technológiának is komoly szerepe lesz. "Az egyik oka, hogy ilyen keveset tudunk az agyról, hogy a kutatók számára nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, amelyekkel tesztelhetnék a hipotéziseket" - magyarázza, hozzátéve, hogy a BMI technológia segítségével a tudósok közvetlen visszajelzést kaphatnak az agy egyes területeinek a működéséről, így az ismereteink az eddiginél sokkal gyorsabb ütemben bővülhetnek. "Minél többet tudunk, annál gyorsabban leszünk képesek kifejleszteni új technológiákat, és minél gyorsabban fejlődik a technológia, annál többet fogunk tudni" - mutat rá arra, hogyan erősíti egymást ez a két tényező.

Pénz beszél

Musk 2020-as prezentációját számos kutató kritizálta amiatt, hogy a milliárdos gyakorlatilag a csillagokat is leígérte az égről egy olyan technológia kapcsán, amit addig kizárólag disznókon próbáltak ki. Bár Musk ígéretei nyilvánvalóan nem nélkülözték a rá jellemző hurráoptimizmust, ugyanakkor az is tény, hogy ezekkel az állításokkal jókora figyelmet sikerült irányítania nem csak a saját cégének, de az egész szektornak a munkájára. Ez pedig egy olyan területen, ahol az ötletek sikere jelentős részben azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő támogatást szerezni a kutatáshoz és fejlesztéshez, egyáltalán nem elhanyagolható tényező.

Az ilyen irányú kutatások finanszírozása Martins szerint is kulcskérdés lesz abban, hogy mikorra valósulhat meg a technológia, ami szerinte

ideális esetben akár két évtizeden belül, 2040-2045 környékére megjelenhet az egészségügyi területen.

"Nagyon nehéz jóslásokba bocsátkozni, mert ez azon is múlik, hogy mennyi pénz áramlik a területbe, hány szakember csatlakozik a kutatásokhoz, hány fiatal tudós dönt úgy, hogy ennek szeretné szentelni az életét" - sorolja Martins a kihívásokat, hozzátéve, hogy ilyen megosztó témákban a politika beavatkozása is bármikor okozhat nem várt akadályokat. Példaként azt az esetet hozza fel, amikor 2001-ben az amerikai kormány egyszer csak megtiltotta, hogy az őssejtkutatással kapcsolatos kísérletek állami finanszírozásban részesülhessenek, ezzel jelentősen lelassítva a kutatásokat. Martins szerint a technológia elterjedése szempontjából szintén kulcskérdés lesz, hogy a társadalom hogyan áll hozzá az ilyen újításokhoz, éppen ezért rendkívül fontos, hogy már most megkezdjék az emberek tájékoztatását, tárgyilagosan és teljes körűen beszámolva az ilyen megoldások működéséről, előnyeiről és lehetséges hátrányairól is.


Nuno Martins előadást tart a Brain Bar 2022 konferencián (Fotó: Brain Bar)

Mentális jogok

Ebből a szempontból a kutatók előtt még komoly kihívások állnak, hiszen a közvélemény egyelőre meglehetősen elutasító a fejlett orvosbiológiai technológiákkal szemben, amilyen például a génszerkesztés, a szintetikus vér vagy az agyba ültetett chipek. A Pew Research közvéleménykutató 2016-os felmérése szerint a kognitív képességek növelése céljából az agyba beültethető chipekkel kapcsolatban az amerikaiak mintegy 69%-nak vannak ellenérzései, míg mindössze 34%-uk nyilatkozott úgy, hogy lelkes a technológiával kapcsolatban. Martins szerint az emberek bizalmának elnyerése érdekében az egyik legfontosabb dolog, hogy biztosítsuk a szabad választás lehetőségét, vagyis mindenkinek legyen joga eldönteni, hogy akarja-e használni a BMI-technológiát vagy nem. Arra a felvetésre, hogy egy átlagos munkavállaló manapság már nehezen dönthetne úgy, hogy nem használ laptopot vagy okostelefont, a kutató azt válaszolja, hogy ha a társadalom látja, hogy a BMI-k biztonságosak és hasznosak, akkor minden bizonnyal önszántukból elkezdik majd szélesebb körben is használni ezeket az eszközöket, kényszeríteni erre viszont senkit sem szabad.

Martins szerint az, hogy az emberiség végül mire fog használni egy új technológiát, végső soron mindig az embereken, nem pedig az azt kifejlesztő kutatókon múlik. "Ha készítünk egy kést, azt használhatjuk evésre, védekezésre, de arra is, hogy megöljünk valakit" - mondja, hozzátéve, hogy minden találmány használható jóra és rosszra is. Szerinte ezért különösen fontos, hogy mire a BMI-k széles körben elterjednek, a törvényalkotók is megfelelő szabályokkal biztosítsák az ilyen eszközök biztonságos használatát. Ahogy korábban beszámoltunk róla, erre már ma is vannak törekvések: 2021-ben Chile lett az első olyan ország, amelynek alkotmányába belefoglalták a neurális jogokat is, többek között kimondva, hogy a technológiai fejlesztéseknek tiszteletben kell tartaniuk az emberek mentális és fizikai integritását, az ország törvényeinek pedig figyelembe kell venniük az agyi aktivitás és az ezzel kapcsolatos információk védelmét.

Az ehhez hasonló törekvéseknek az előmozdítására jött létre 2017-ben a Neurorights Foundation (korábban: Morningside Csoport), amelynek célja, hogy az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát kiterjesszék a mesterséges intelligencia és a neurotechnológia területére is. A Rafael Yuste, a New York-i Columbia Egyetem professzora és a BRAIN Initiative egyik alapítója által vezetett csoport az elmúlt években Neurorights Initiative néven dolgozott ki javaslatokat, amelyek véleményük szerint alkalmasak lennének arra, hogy a neurális technológia etikai kérdéseit szabályozzák. A kezdeményezés öt etikai alapelvet határoz meg, amik a következőek:

  • Személyiségi jogok és hozzájárulás. A neurotechnológia az okostelefonokhoz hasonlóan rengeteg adatot gyűjthet a felhasználóról, ezeket az adatokat pedig védeni kell, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá. A felhasználónak tehát teljes körű kontrollal kell rendelkeznie ezek felett az adatok felett.
  • Identitás. Ez gyakorlatilag a saját gondolatainkhoz és érzéseinkhez való elidegeníthetetlen jog, azaz a neurotechnológia alkalmazása során biztosítani kell, hogy az ne befolyásolja a gondolkodásunkat vagy az érzéseinket.
  • Szabad akarat. A technológia alkalmazásának ugyanígy azt is biztosítania kell, hogy az embereknek megmarad a szabad akarathoz való képességük.
  • Kiterjesztés. Néhány neurotechnológiai fejlesztés azt tűzte ki célul, hogy növelje a használói szellemi képességeit. Világos határokat kell meghatározni ennek a technológiának a felhasználási területeit illetően, valamint már előre meg kell szüntetni azokat a társadalmi egyenlőtlenségeket, amik amiatt lépnek fel, hogy lesznek, akik ezeket a technológiákat megengedhetik maguknak, és lesznek, akik nem.
  • A torzítások kiküszöbölése. A neurotechnológiát emberek tervezik meg, márpedig az emberi gondolkodás tele van torzulásokkal. Elég csak arra a mesterséges intelligenciára gondolni, ami az állásinterjúknál hátrányosan különböztette meg a fekete jelentkezőket, mivel a gépi tanulás útján rasszistává vált. Az ilyen, és bármilyen más, az emberi gondolkodásból fakadó torzulásokat a neurotechnológia alkalmazásában teljesen ki kell küszöbölni.

(Borítókép: Getty Images)

Eladhatják-e a cégek a gondolatainkat? Ha időben lépünk, akkor talán nem Bár az agyunkat a számítógéppel összekötő gépek látszólag még messze vannak, egyes kutatók szerint nagyjából az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy meghozzuk azokat a szabályokat, amik biztosítják a gondolatainkhoz fűződő jogainkat.


Autót vennél mostanában? Nézz bele a PLAYER AUTÓTESZT ROVATÁBA!
Minden friss és izgalmas autót kipróbálunk, amit csak tudunk, legyen az dízel vagy elektromos, olcsó vagy luxus, kétszemélyes vagy kisbusz!
Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.