Ahogy korábban már beszámoltunk róla, a történelmi pillanat egy kicsit még történelmibb lehetett volna, de a koronavírus-járvány miatt az Európai Űrügynökségnek végül nem sikerült időben elkészülnie az ExoMars 2020-misszióhoz készített Rosalind Franklin marsjáróval, így azt csak a nagyjából két év múlva esedékes következő indítási ablakban indíthatják útnak. A vörös bolygó környékén viszont így is elég nagy lesz a tolongás: a NASA Mars 2020-missziója a Perseverance marsjáróval és az Ingenuity helikopterrel a tervek szerint február 18-án éri el a Marsot, nagyjából egy héttel azután, hogy az Egyesült Arab Emirátusok és Kína űrszondája pályára áll a bolygó körül.
Az Arab Emírségek Al-Amal, azaz Remény nevű szondája és a kínai Tienven-1 ráadásul várhatóan mindössze egy nap eltéréssel érnek célba február 9-én és 10-én, utóbbi pedig már egy fotót is küldött a bolygóról.
A kettő közül a kínai űrügynökség missziója az ambiciózusabb, hiszen bár az EAE-hez hasonlóan még ők sem küldtek soha űreszközt a bolygóhoz, a Tienven-1 a Mars 2020-hoz hasonlóan egy marsjárót is vitt magával, amivel megpróbálnak leszállni a bolygó felszínére. A kínai marsjáró jóval kisebb, mint a Perseverance, és a tervek szerint az Utopia Planitián fog majd leszállni, ami a Naprendszer legnagyobb meteorkráterében, a mintegy 3300 kilométer átmérőjű Utopiában található sík terület. A marsjáró céljaival kapcsolatban a kínai űrügynökség elég szűkszavú volt, így egyelőre csak annyit tudni, hogy a küldetés célja a bolygó tanulmányozása.
A Tienven-1 előtt egy nappal ér célba az Al-Amal, ami ha lehet, még a kínai expedíciónál is izgalmasabb, hiszen az Egyesült Arab Emírségek még nemhogy a Marsra, de a Holdra sem küldött soha egyetlen űreszközt sem. Mi több, az országnak mindössze 2014 óta van űrügynöksége, így a sikeres Mars-misszió még úgy is igazi tudományos szenzáció, hogy a küldetés kivitelezésében szorosan együttműködtek a Coloradói Egyetemmel. A bolygó körül, nagyjából húsz kilométeres magasságban keringő műhold a Mars atmoszférájának felsőbb és alsóbb rétegei közötti kapcsolatot fogja vizsgálni, és választ adhat arra is, hogy mi okozza az atmoszférában található hidrogén és oxigén elpárolgását az űrbe. Az Al Amal-missziót eredetileg kétévesre tervezik, de ha minden a tervek szerint alakul, egészen 2025-ig gyűjtheti az adatokat az égitestről.
Az Arab Emirátusokkal és Kínával ellentétben az Egyesült Államok már gyakorlatilag hazajár a Marsra, hiszen mindent egybevetve ez lesz a tizenötödik küldetésük a vörös bolygóra, ennek ellenére a siker az esetükben sem garantált. A Perseverance landolása az égitesten kifejezetten nehéz falatnak ígérkezik, az elvesztése pedig akár évtizedekkel visszavethetné a Marssal kapcsolatos kutatómunkát. Amíg a kínai szonda néhány hónapig a bolygó körül fog keringeni, mielőtt megpróbálkoznának a landolással, a Perseverance azonnal megkezdi a leszállást, amint eléri a bolygót - ennek menetéről a NASA korábban már egy látványos animációt is megosztott.
A plutóniummal hajtott önvezető marsjáró a Jezero-kráterben fog leszállni, és sok más feladat mellett marsi talajmintákat is fog gyűjteni, amelyeket egy később induló európai űrmisszió fog visszahozni a Földre. Kétségkívül ez lesz a küldetés legérdekesebb része, hiszen a minták arra a kérdésre is választ adhatnak, hogy létezett-e valaha élet a Marson.
(Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség, Borítókép: NASA/Kim Shiflett)