A Rakétán számtalan cikkben számoltunk be erről az egész emberiséget megmozgató heroikus küzdelemről. A Covid-19 járványról január 21-én írtunk először, ekkor már a világsajtó is élénken foglalkozott a wuhani eseményekkel, melyek jelentőségét és súlyosságát Kína az azóta napvilágra került dokumentumok tanúbizonysága szerint igyekezett bagatellizálni, alacsonyabb számokat közölve a ténylegesnél, de a WHO sem állt a helyzet magaslatán. Idén azonban már épp a WHO nyomozócsoportja kutatja a járvány eredetét Wuhanban, amit eleinte nem is akartak nekik megengedni.
A lassan kibontakozó majd berobbanó pandémiára - ami a világ legfejlettebb országainak egészségügyi rendszereit is sokkolta és sokkolja a mai napig - a járványügyi hatóságok és a nemzeti kormányok is lassan, megkésve reagáltak. A WHO kezdetben kifogásolható, később saját maga által is megváltoztatott álláspontra helyezkedett az olyan egyértelműen hatásos és fontos megelőző, preventív ügyekben is, mint a maszkviselés fontosságának kihangsúlyozása; a járvány terjedésének lassítását szolgáló távolságtartási-, és viselkedési ajánlások megfogalmazása; a megfelelő tájékoztatás a vírus terjedésének módjairól és a terjesztők jellemzőiről, és az olyan koronavírus ellen több helyütt alkalmazott gyógyszerekről, mint a remdesivir.
Mentségükre legyen mondva, hogy a járvány kirobbanásakor még semmiről sem állt rendelkezésre sem elegendő, sem hitelesnek mondható információ, az emberiség sok tekintetben a sötétben tapogatózott.
Bár civilizációnk átesett már számtalan, ennél jóval súlyosabb járványon is, a legutolsó hasonló méretű betegség, a spanyolnátha 100 év távlatában zajlott le, így szervezeti és gyors-reagálású “immunrendszerünk” valószínűleg egyszerűen nem volt már felkészülve arra ami történt.
Mindeközben az orvostársadalom és a kisegítő egészségügyi személyzet a kórházakban és szükségkórházakban küzdöttek a súlyosabb lefolyást mutató betegek életéért, a kutatóorvosok és kapcsolódó tudományterületek kutatói pedig a laboratóriumokban igyekeztek megtalálni a vírus gyengeségeit, és az emberi szervezet hadra fogható erősségeit. Nagy teljesítményű, fejlett, mélytanulási algotritmusokkal dolgozó számítógépeket, mesterséges intelligenciát is bevetettek, hogy mihamarabb megtalálhassák a koronavírus elleni meglévő gyógyszereinket, és kifejlesszék a vakcinát, ami megfelelő immunvédelmet biztosíthat az ember számára.
A kezdeti módszerek közül sok zsákutcának bizonyult, amire a hidroxi-klorokin szolgálhat példaként. Sok magyar kutató, például Barabási Albert László és csapata is minden mást félretett, hogy kiderítsék mely kezelések működhetnek és melyek nem. Ma legnagyobb részt a gyógyításban és a kutatásokban részt vevőknek, köztük Karikó Katalinnak, a BioNTech alelnökének és részben magyarokból álló kutatócsoportjának köszönhetjük, hogy már látható a hajnal fényének derengése a koronavírus sötét éjszakájában.
A világjárvány előtt az eddig valaha lefolytatott leggyorsabb vakcinafejlesztés, a mumpsz elleni védőanyag kifejlesztése volt. Ez több mint négy évig tartott. A tavaly januárban indult koronavírus vakcina-fejlesztés kevesebb, mint egy évvel később már engedélyezett és tömegesen oltásba került védőanyagokat eredményezett. A Pfizer/BioNTech által kifejlesztett vakcina, a Moderna, és az AstraZeneca-Oxfordi Egyetem oltóanyaga, mind megfelelő klinikai tesztekkel igazolt védelmet nyújt a vírus ellen. Ezeket az oltásokat két nap alatt, számítógépekkel tervezték, és ez a rohamtempó nem lett volna lehetséges az oltástechnika új formája nélkül: a messenger RNS (mRNS) vakcinák nélkül, melyek kifejlesztése és megalkotása a már említett nagy arányú magyar kutatói részvétellel történt. Ezekben az oltásokban, a vírus genetikai szekvenciájának pusztán egy szakaszát használták fel.
Sajnos a koronavírus kórokozója időközben mutálódott és több új, az eddiginél valószínűleg fertőzőképesebb törzs is gyorsan terjed. Az angliai és a Dél-Afrikai variáns ellen még nem tudjuk, hogy megfelelő védelmet nyújtanak-e a meglévő oltóanyagaink. Ez azért is kérdéses, mivel az új mutációk főképp a vírus tüskefehérjéjét érintették, és a meglévő vakcináink többsége épp azt célozza, annak ellenségként történő felismerésére készíti fel az emberi immunrendszert. Időközben több országban, így Magyarországon is elindult a saját, állami finanszírozású koronavírus elleni vakcinafejlesztés a debreceni Egyetemen, a Nemzeti Népegészségügyi Központtal karöltve.
A kutatók tavaly januárban a tették közzé azokat az eredményeket, amelyek szerint a Google DeepMind MI rendszere hat emberi radiológust felülmúlva közel 29 ezer nő röntgenképén azonosította pontosan a rendellenességeket, ahogy arról mi is beszámoltunk. A vizsgálat során az MI rendszer továbbá 5,7 százalékkal csökkentette a hamis pozitív eredmények számát. Júliusban a Pittsburghi Egyetem kutatói egy független tanulmányban megtanítottak egy MI programot arra, hogy a szövetlemezekről felismerje a prosztatarákot. A tesztek során az MI 98 százalékos érzékenységet és 97 százalékos specificitást mutatott a prosztatarák kimutatásában, ami lényegesen magasabb érték volt, mint amit a kutatók vártak. Ez az MI rendszer, a történelemben először, túllépett a rák kimutatásán, nagy pontossággal osztályozta is a daganatokat, megállapította azok méreteit, és a környező szövetekbe történt behatolásuk mértékét is, mely klinikailag fontos jellemzők mind egy tipikus patológiai jelentés részei.
A CRISPR-Cas9 eszközzel történő génszerkesztés egyértelműen az orvoslás jövőbeni fejlődésének egyik kulcsfontosságú eszköze lesz, a 2020 évi kémiai Nobe-díjat meg is kapta érte Emmanuelle Charpentier és Jennifer A. Doudna közösen "genomszerkesztési módszerük kidolgozásáért". Az általuk felfedezett eszköz a genetikai olló, alkalmas az élet kódjának átírásához. Márciusban az Oregoni Egészségügyi és Tudományegyetem orvosai elvégezték az első in vivo CRISPR génszerkesztési eljárást egy vakságot okozó génmutáció kezelésére a BRILLANCE klinikai vizsgálat részeként.
A vizsgálat résztvevőinek betegségét (Leber-féle veleszületett vakság), egy olyan génmutáció okozta, mely megakadályozza a testet abban, hogy előállítsa azokat a fehérjéket, melyek a fény jelekké történő átalakításához szükségesek. Mivel ennél a betegségnél a génpótló terápia nem opció, a tudósok úgy szerkesztették, illetve törölték a mutációt, hogy két vágást ejtettek annak mindkét oldalán, majd újra összekapcsolták a DNS végeit, hogy a gén megfelelő módon működjön. Az emberi-, egér-, és a majom-szövetekben végzett korábbi tesztek során a tudósok képesek voltak a betegséget okozó mutációval rendelkező sejtek felét kijavítani, ami több mint elegendő volt a látás helyreállításához.
Amikor novemberben fellőtték a SpaceX Crew Dragon Resilience űrhajót, sokkal több történt, mint csupán négy űrhajós újabb útja a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Ez az indítás volt az első olyan alkalom, amikor egy kereskedelmi szervezet szállított sikeresen NASA űrhajósokat az űrben keringő csúcstechnológiai laboratóriumba.
A Crew Dragon űrhajó 2020 májusában járt először az űrben két amerikai asztronautával, Robert Behnkennel és Douglas Hurley-vel. Ez volt az első olyan alkalom az amerikai űrhajózás történetében, amikor a NASA egy magáncéggel együttműködve indított űrexpedíciót. Az űrsiklók kivezetése óta eltelt kilenc évben az amerikaiak orosz űrhajókkal utaztak az ISS-re.
A Crew-1 küldetés az első a hat, legénységgel tervezett közös NASA és SpaceX misszió közül, melyek az ügynökség Commercial Crew Programjának részeként valósulhatnak meg. Az első küldetés mindjárt számos történelmi elsőséggel is büszkélkedhetett:
Eddig még soha nem látott, négy-kvarkos részecskét találtak a CERN-ben, vagyis a Nagy Hadronütköztetőben (LHCb) dolgozó tudósok. Az új részecske az első lehet, egy korábban fel nem fedezett komplett részecske-osztály tagjai közül. Megtalálása segíthet a fizikusoknak jobban megérteni azokat a komplex módszereket, melyekben a kvarkok olyan összetett részecskékké kapcsolódnak össze, mint például az atommagokban található mindenütt jelenlévő protonok és neutronok.
"A négy kvarkból álló részecskék már önmagukban is egzotikusnak számítanak, és a most felfedezett lehet az első, ami négy azonos típusú nehéz kvarkból áll. Konkrétan két bájos kvarkból (charm) és két bájos antikvarkból" - mondta el Giovanni Passaleva, az LHCb együttműködés vezetője.
A tudomány tavalyi kiemelkedő eredményeit bemutató sorozatunk, holnap reggel újabb cikkel folytatódik.
(Kép: JVA, Getty, Unsplash, NASA, Pixabay)